Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.03.30

MÉDA: AURA-KONZULTÁCIÓ

 

Beszéljünk az auráról, nyíltan. Hiszen sokan misztikus dolognak képzelik, pedig nem az. Mindenkit körülvesz egy energiatér, amely nem látható szabad szemmel (bár vannak, akik látják), csak érezhető. Ez az energiatér sok mindent tartalmaz. Benne van az egész Életünk. Mindig azok a személyek, helyek, milyenségek, amelyekkel az adott állapotunk egynemű. Azonos, analóg. Azok, akikre/amikre - akkor éppen - szükségünk van. Mivel ez a halmaz bennünk él, nyugodtan állíthatjuk, semmi sincs kívül. Az sem, amit annak érzékelünk. A tér tágul, messzire elér. Ha azt mondom, akár az egész Univerzumot átfogja, átfoghatja, lehet, nem mondok újat. Sok Ember, sok energia kapcsolódik össze. A közös sorsok, közös aurát jelentenek. Amikor két, vagy több személy kapcsolatban van, egységes frekvenciát jelent, ami az aura összetettségének egyformaságát jelenti, jelentheti. Ezért úgy képzelem el, vannak kisebb burkok, energiahalmazok, amiket megjelenítünk. A hasonló Emberek, lények hasonló struktúrájú, míg, akik kevésbé illeszkednek, eltérő aurákban élnek. Ezekben az egységekben jelenik meg az anyag: épületek, helyek, városok, tárgyak, eszközök, amik mind a mostani a feladatunkat szolgálják. Létezhet egy nagyobb egység is, egy olyan halmaz, amely mindent tartalmaz. A sok kicsit egyben. Ez maga a LÉTBUROK. A létezés. Ezen belül vagyunk mi, sok összetevővel. Az ikerlelkek egy, ugyanazon lélekburokban élnek, akkor is, ha nincsenek együtt, egy helyen - fizikailag. Az Ő szerkezetük ugyanolyan. Aztán vannak, akik kevésbé hasonlítanak, de ott is lehetnek közös pontok az auramezőben. A vonzás, vagy bevonzás annyit jelent, rezonálnak egymásra hasonló részek, elemek. Mint a mágnes, úgy húzzák egymást egy helyre. És akkor mondhatjuk azt is, hogy mindenki, aki itt van a Föld nevű bolygón: analóg, hiszen mindenki itt él, itt teljesít szolgálatot, mindenkinek a Tudatában az él, hogy jelen pillanatban ez a hely a legjobb a fejlődésre. Ezért kellene segítenünk egymást, mert közös sorsot, közös ügyet vállaltunk ugyanabban a korban, ugyanazon az égitesten. Ez nem véletlen, ahogyan az sem, ha megjelenik valaki az ajtónkban.

Ha ez így van, akkor az aura mégiscsak látható, hiszen, ahol élek és akikkel, ami körülvesz, az mind-mind ÉN vagyok. Tükröz, mintáz, példáz. Mindenki, akik az Életünk részei, valamennyi helyszín, ahol megfordulunk. El tudjátok-e képzelni, hogy egy város, vagy egy épület is bennünk létezhet? Ha azt mondom, a templom, ami a Fő téren van, nem is kívül van, hanem belül....(?) A mi személyes auramezőnkben. Mindenki, aki ott áll, arra jár, ugyanazt a templomot jeleníti meg, ugyanabban a mezőben. Ha nem menne arra senki, ha nem fordulnánk oda, ha nem szentelnénk rá figyelmet, azaz nem küldenénk bele energiát, lehet, ott sem lenne (mármint a templom és a tér). Mint anyag, eltűnne. Mert a személyes energetikánkkal, figyelmünkkel tartjuk életben. És akkor ilyen az Életünk, és másoké is, akik hozzánk tartoznak. Az is lehet, hogy egymást hoztuk létre a közös mezőnkben, és egymást is tápláljuk, odafigyeléssel.

Akkor nincs fizikai elkülönülés, hiszen, ha valaki benne van az aurámban, de nem látom magam előtt, még lehet egy helyen velem. Az ugyanolyan hely: a közös mezőnk. Ebben élünk, éldegélünk: egy helyen vagyunk. A fizikai szembesülés persze más perspektívát nyújt, de nem szükséges a megismeréshez. Hiszen a Lélek ismer, a Lélek érez, az a halmaz, amiben együttesen létezünk.   

 

méda rb. heart

https://www.facebook.com/damaimagazin/

meda-gondolatai-fb-n.jpg

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.